A nyakkendő véres történelme
Ó, ha az egyes ruhadarabok mesélni tudnának! Főként itt azokra a matuzsálemi kort megélő darabokra gondolunk, amelyek születése visszanyúlik a régmúltba – így a „megélt” évszázadok alatt bizony a rengeteg változás mellett számtalan érdekes történet is fűződik az adott ruhaneműhöz. Mai témánk, a nyakkendő sincs híján a lebilincselő meséknek – ám, mivel sajnos a használati tárgyak csak a gyerekeknek szánt fabulákban beszélnek, engedjék meg a kedves olvasóink, hogy e cikk írója regélje el a kalandokban bővelkedő történetet.
Mi ma a nyakkendő?
Nos, az említett ruhanemű főként az erősebbik nem képviselőinek a körében elterjedt és szeretett kiegészítő, tipikusan az elegáns viseletek kötelező darabja. Nem mindig volt ez egyébként így, sőt – egykor a nyakkendő a francia forradalom jelképe is volt –ám ne szaladjunk ennyire előre. Az első írásos emlékek a nyakban viselt kendő kapcsán arról árulkodnak, hogy már a Római Birodalom katonái is gyakorta viselték azt, főként a szóban forgó kiegészítő funkciójának a jóvoltából.
A téli éjszakákon is csatába vonuló vagy odakinn a szabadban táborozó katonák ugyanis fáztak, és e célból tekerték a nyakuk köré a nyakkendő őseként is felfogható vékonyka sálat. A Római Birodalom bukása után a nyakbavaló sorsa megpecsételődni látszott, ám a XVII. században XIV. Lajos katonái, főleg a horvát nemzetiségűek újra a „divatba” hozták a nyakba tekerhető vékonyka sálat.
A nyakkendő fellendülésének kora
A nemesi származású urak, akikből tiszt vagy kapitány lett, csakhamar átvették a horvát regiment egyszerű katonái által viselt nyakkendő hóbortját- persze annak jóval kifinomultabb, csipkéből készített verziója aratott a köreikben. Ez a típusú kiegészítő még egyáltalán nem emlékeztetett a mai darabokra: nagy volt és légies. A XVIII. század és az azzal érkező rokokó stílus aztán feldobta a kedélyeket, és berobbantotta a divatba és a köztudatba a nyakkendőt, amely akkoriban selyemből és muszlinból készült.
Aztán jött a nagy francia forradalom, és a nyakba kötött kiegészítő értéke egészen meghökkentő módon átértékelődött: ugyanis a szabadságra áhítozó fiatal forradalmárok egyik véleményformáló és elvi kérdéséket konkretizáló eszközévé vált. Néhány mondattal ezelőtt említettük, hogy azokban az években a nyakkendőnek már a divatvilág berkein belül is nagy szerep jutott, a nemesek sokszor és előszeretettel viselték azt. A francia nemesek például (akiknek az uralmát kívánták megdönteni a forradalmárok) csak és kizárólag fehér színű kiegészítőt hordtak – nem így a forrófejű forradalmárok.
A lázadók ugyanis dacból és véleménynyilvánításból fekete színű kendőt kötöttek a nyakukba, így róluk már az első ránézésre tudhatták az emberek, melyik oldalon állnak a vérgőzös, sokak életét követelő harcban. A későbbi évtizedekben a nyakkendő sorsa nem volt ilyen tragikus és megosztó, és azzá vált, ami tulajdonképpen ma is: az erősebbik nem képviselőinek egyik kedvelt elegáns darabjává. A megkötése még mindig okozhat fejtörést annak, aki nem gyakorolta eleget a rafinált módszert, ám szerencsére az interneten található számos videónak és útmutatónak hála, a választott kötési módszert néhány perc alatt elsajátíthatjuk.
